Az elmúlt években, elsősorban a Covid hatására a mindennapi életünk drasztikusan megváltozott, és ha belegondolunk, ez valóban a tanulás és az önfelfedezés ideje volt. Megtanultuk, hogy az otthoni munka jó dolog lehet, és még a termelékenységünket is javíthatja. Felfedeztük, hogy mennyire (vagy nem) élvezzük mások társaságát. Néhányan pedig még rejtett tehetségeket is felfedeztek magukban, új hobbikat találtak maguknak.
Ezek mellett pedig még jobban felértékelődött a mentális egészség fontossága, és annak szükségessége, hogy jobban megértsük ezt és vigyázzunk a megőrzésére.
A világjárvány miatt még fontosabbá vált ez, mint korábban, a mentális betegségek és a mentális zavarok elterjedtsége pedig egyre fokozódott.
Mi a mentális betegség?
A mentális egészség kifejezést gyakran használják. Az Egészségügyi Világszervezet úgy határozza meg a mentális egészséget, mint „olyan jóléti állapotot, amelyben az egyén felismeri saját képességeit, képes megbirkózni az élet szokásos stresszeivel, produktívan tud dolgozni és képes hozzájárulni közösségéhez”. Tágabb értelemben a mentális betegségek mindegyikének az ellentéte lenne.
Nem lehet pontosan meghatározni, mi vezet az egyén mentális egészségügyi problémáihoz – mindannyian nagyon eltérő módon reagálunk az életeseményekre és tapasztalatokra. De az olyan dolgokat, mint a gyermekkori trauma, a diszkrimináció, a súlyos, hosszú távú stressz vagy a jelentős veszteség, gyakran a lakosság mentális egészségi állapotának tulajdonítják.Függetlenül attól, hogy honnan származunk, a mentális egészség – különösen a mentális betegségek – manapság nagy probléma.
Mentális egészség a sportolók körében
A sportolók is ugyanolyan emberek, és ugyanolyan érzékenyek a mentális betegségekre, mint mindenki más. A különbség a sportoló és a „civil” ember között az, hogy a sportolónak ugyanazok a problémái lehetnek, mint a civileknek, de emellett sportágspecifikus stresszorokkal is meg kell küzdeniük.
Nem csoda, hogy az általános népességhez képest a sportolók nagyobb valószínűséggel szenvednek pszichés zavarban. Vizsgálatok szerint az ausztrál sportolók több mint fele tapasztalt valamilyen mentális egészségügyi problémát, például depressziót, étkezési zavarokat vagy szociális szorongást. Manapság egyre több történetet látunk arról, hogy a mentális betegségek milyen nagy hatással vannak a legjobban teljesítő sportolókra, gondoljunk csak Naomi Osakára és Simone Bilesra.
Nem valószínű, hogy a mentális betegségek valaha is eltűnnek, különösen a sportos környezetben, de nyilvánvaló, hogy a sportolóknak segítségre van szükségük a mentális egészségük kezelésében. Továbbá előfordulhat, hogy a sportolók nem is ismerik fel, hogy mentális betegségben szenvednek.
A legtöbb embernek, így a sportolóknak is nehézséget okoz beismerni, hogy segítségre van szüksége, vagy miért van szüksége rá. Bár sok klub és szervezet alkalmaz mentálhigiénés szakembereket, előfordulhat, hogy egyes sportolók nem veszik igénybe ezen személyek segítségét, a hobbisportolóknak pedig még ez a lehetőségük sincs meg, legfeljebb – ha van – az edzője segítségét tudja igénybe venni.
Kétségtelen, hogy az edző az egyik legfontosabb személy egy sportoló életében, ezért jelentős szerepe van a sportoló mentális egészségében. Bár az edzők támogathatják – és támogatniuk is kell – sportolóikat és bármilyen mentális egészségügyi problémájukat, egy bizonyos ponton a sportolóknak maguknak kell kezelniük és kezelniük ezeket a problémákat.
A sportolók mentális egészségével való bánásmód és a kezelés valójában nem különbözik a többi emberétől, ugyanúgy fontos, hogy minél hamarabb felismerjék és beavatkozzanak, segítséget kapjanak, így könnyebben elkerülhetők a hosszú távú és súlyos mentális egészségi rendellenességek.
A mentális problémák mielőbbi kezeléséhez érdemes néhány dologra figyelni.
