Az elmúlt három, de inkább négy hónap, november óta a téli alapozás jegyében telt. Gyűjtöttem a kilométereket, futottam a feladatos edzéseket – mert nem igaz, hogy télen ilyet nem lehet csinálni, és fejben is "dolgoztam", gondolkodtam a 2022-es éven.
Nagyon sok érdekességet nem tudok írni erről az időszakról, voltak benne jobb és kevésbé jó edzések, jobban és rosszabbul megfutott feladatos futások, kisebb bukkanók és gödrök. Voltak stresszes napjam-heteim, amikor nem igazán tudtam a futásra koncentrálni, mert minden mással volt tele a fejem – ilyenkor sikerült kétszer is hatalmasat zakózni, a térdeim bánták, és az egyik nadrágomat sikeresen tovább lyuggattam. Volt egy kb. 3 napig tartó megfázásom (nem covid), egy keddi futáskor éreztem, hogy valamiért nagyon fázom, hideg is volt, másnap reggelre már tüsszögtem is, de gyorsan átment rajtam, és a futásban sem akadályozott.
Ha a 2022-es edzéseket vesszük, akkor a január klasszul sikerült, 386 km került a lábaimba, nagyon rég volt ennyi egy havi adagom. A február már hullámvölgyekkel és kínlódásokkal tarkítva telt. Sikerült meghúzni a farizmomat egy olyan szalagos erősítő gyakorlat közben, amit egy éve heti 2-3 alkalommal csinálok, és ami érdekes módon a pihentetéstől csak rosszabb lett, de 3 hétnyi küzdelem után úgy néz ki, kezd helyrejönni. Közben pedig jött egy kisebb kedvetlenebb és motiválatlanabb szakasz is, amikor semmi kedvem nincs kimenni futni, és közben sem tudok átlendülni. Tudjuk, hogy van olyan, hogy nincs kedv elindulni, de közben átfordul a dolog és a végére jó lesz a futás – hát nálam a végére sem lett jobb, maximum az vígasztalt, hogy nem hagytam ki az edzést, hanem legalább lefutottam. A fenekem miatt hagytam ki 2 futást, és a fájdalom+motiválatlanság kombó miatt lett két rövidített hetem, amikor nem futottam annyit, amennyit eredetileg kellett volna, de Gabi úgy ítélte meg, hogy jót fog tenni egy kis pihenés, persze úgy, hogy azért közben futok. Így a február nem dúskált a kilométerekben, 244-nél állt meg a számláló, egy jó 70-80 km biztos bennem maradt, de most ez van.
A tavaszi fő versenyem az Ultrabalaton egyéniben, az elmúlt hetek mélységei ellenére úgy érzem, hogy meg tudom csinálni, nem vagyok megijedve. Régebben ez nem így lett volna, már régen ráparáztam volna, hogy mi lesz a versenyemmel, most inkább az idegesített, hogy hogy lehetek ilyen béna, hogy meghúzom a fenekem, és hogy miért van rajtam ez a kedvetlenség, de már ezek is múlóban vannak szerencsére.
Említésre méltó történés, hogy február utolsó hétvégéjén a Yours Truly keretében a Mókus körökön gyűlt össze és futott a Hanka Team egy része, sok futómmal most tudtam végre személyesen is találkozni, nem csak online, jó volt látni őket és kicsit együtt lenni. Idén szeretnék több eseményt szervezni a csapatomnak, nagyon remélem, hogy összejönnek és szuperek lesznek.
És akkor most már lassan itt a tavasz, magunk mögött hagyjuk az alapozást és a sok réteg meleg ruhát, és bár mennek tovább a kemény edzések és nincs lazsálás, más hangulatban megyek majd ki futni így, hogy egyre közeledik a versenyidőszak.
Óra: Garmin Forerunner 745
