Emberként gyorsan megtanuljuk, milyen érzés a „rossz” fájdalom. Egyszerű dolgokkal kezdődik, mint például egy beütött lábujj, amikor járni tanulunk, vagy egy méhcsípése után érzett fájdalom, esetleg a csonttörés, izomszakadás során tapasztalt érzés. Az érzelmi vagy pszichológiai fájdalom, mint például a gyász vagy a szívfájdalom szintén a „rossz” fájdalom kategóriájába tartozik.
De a sportolók számára létezik „jó” fájdalom is. Ez jelentkezhet légszomj vagy megemelkedett pulzus formájában, amikor fokozzuk a tempót kerékpározás vagy futópálya mellett, esetleg az izomégés érzése nehéz súlyok emelése után az edzőteremben, vagy egy meredek lejtőn futás után.
A jó és a rossz fájdalom közötti határ azonban elmosódhat. Kulcsfontosságú tudni, hogy mikor kell továbbmenni, és mikor kell visszalépni a gyógyulás érdekében.
Mi a fájdalom?
A Nemzetközi Fájdalomkutató Társaság (IASP) a fájdalmat úgy határozza meg, mint „egy kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, amely a tényleges vagy potenciális szövetkárosodással jár, vagy ahhoz hasonlít”. Ez a tág meghatározás segít megmagyarázni, hogy a sportolók miért nehezen tudnak különbséget tenni a „jó” és a „rossz” fájdalom között.
Tapasztalatok szerint a sportolók általában magasabb fájdalomküszöböt alakítanak ki, mint az átlagnépesség. Az edzés során a fájdalomnak és kellemetlenségeknek való folyamatos kitettség gyakran ehhez a magasabb toleranciához vezet. Sokszor olyan esetekben is tűrik a fájdalmat a sportolók, amik már a legtöbb ember számára elviselhetetlenek lennének.
A különbség felismerése
Honnan tudjuk, mikor igényel figyelmet a fájdalom, és mikor csak a folyamat része?
Az egyik kulcsfontosságú tényező a fájdalom viselkedése. Sportolóként megismerkedünk azokkal a fájdalomfajtákkal, amelyek a fejlődésünket jelzik. Legyen szó nehézlégzésről, megemelkedett, de állandó pulzusszámról, vagy az izmokban fellépő égő érzésről egy kemény edzés után, ezek általában a fejlődés jelei. Ez a fájdalom kezelhető és tolerálható, segítve az állóképesség, az erő vagy a sebesség fejlesztését.
Azonban, ha a fájdalom ismeretlen, fontos odafigyelni. Sportolókként mélyreható ismereteket szerzünk a testünkről. Tudjuk, hogyan kellene éreznünk magunkat, amikor egy adott tempót úszunk, vagy egy pályaedzést futunk. De ha valami új vagy furcsa történik – például éles derékfájdalom intervallumos edzések során –, az jelezheti, hogy valami komolyabb dolog történik. Például a vakbélgyulladás hasi fájdalommal, hányással és lázzal jelentkezik, ezek a tünetek egészen eltérnek a szokásos edzés utáni fáradtságtól, és ezekre mindenképpen azonnal reagálni kell.
A jó és a rossz fájdalom közötti szürke zóna
A kétféle fájdalom gyakran átfedésben van. Az izomfájdalom és a hányinger például lehet normális intenzív edzés után, de komolyabb problémára is utalhat. A lényeg az, hogy felmérjük, hogyan viselkedik a fájdalom az edzést követő órákban és napokban.
Az edzés okozta normál kellemetlenség általában javul egy edzés után, még akkor is, ha az izomláz továbbra is fennáll. Ha a fájdalom rosszabbodik vagy az edzés után is fennáll, érdemes orvoshoz fordulni. Ezenkívül a pulzusszám-változékonyság (HRV) monitorozása hasznos eszköz a test általános terhelésének felmérésére, és betekintést nyújthat abba, hogy a fájdalom az egészséges alkalmazkodáshoz vagy valami problémásabb dologhoz kapcsolódik-e.
A „jó” fájdalom elfogadása
A sikeres sportolók gyakran azok, akik nemcsak átvészelik a fájdalmat, hanem megtanulják elfogadni is. Ahogy Steve Magness állóképességi edző fogalmaz: „A cél nem a kellemetlenség elkerülése. Az, hogy jobb kapcsolatot építsünk ki vele. Mert az igazi fejlődés nem a fájdalom hiányában történik – akkor történik meg, amikor kitartunk mellette.”
Sokan teszik ki magukat nagy terhelésnek a sportban, és kemény edzéseket végeznek a siker érdekében. Tudják, hogy nehéz és fájdalmas is lehet, de ez a folyamat része. A cél nem a fájdalom elkerülése, hanem hogy megismerjük azt, és bízzunk abban a képességünkben, hogy meg tudunk vele birkózni. Erre kialakíthatunk saját megküzdési mechanizmusokat, hogy hogyan tudjuk átvészelni a fájdalmas edzéseket, és hogyan tudjuk uralni a helyzetet akkor is, ha a fájdalom fokozódik. Azzal, hogy rendszeresen kitesszük magunkat nehéz pillanatoknak az edzések során, bizalmat építünk ki a testünk iránt, megtanuljuk kezelni a fájdalmat, ez pedig erőt ad a jövőbeli kihívásokhoz.
Mikor kell segítséget kérni?
Míg a „jó” fájdalom a sportoló életútjának része, a rossz fájdalom mindig figyelmet érdemel. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a tapasztalt fájdalom a normális alkalmazkodás része, vagy valami komolyabb, mindig forduljunk orvoshoz. A lényeg az, hogy különbséget tudjunk tenni a fejlődés miatt szükséges kellemetlenség, és a sérülésre vagy betegségre utaló fájdalom között.
A „jó” fájdalom, az a fajta, ami abból fakad, hogy edzés közben megerőltetjük magunkat, definíció szerint soha nem lehet kellemes. A fájdalom végül is egy kellemetlen érzés. De ismerőssé válhat, és gyakorlással stratégiákat fejleszthetünk ki a kezelésére. Ahogy a kerékpáros legenda, Greg Lemond bölcsen mondta: „Soha nem lesz könnyebb. Csak gyorsabban mész.”
Amikor edzés közben rendszeresen visszatérünk a fájdalomhoz, megtanuljuk, hogy nem a nehéz pillanatok túléléséről van szó, hanem arról, hogy elfogadjuk őket. És ahogy építjük a fájdalommal való kapcsolatunkat, erősebbek leszünk, sportolóként és egyénként egyaránt.
Forrás: Precision Fuel & Hydration
Fotó: Freepik
