„Amikor mosolyogsz és boldog vagy, kikapcsolod az elméd, hogy ne érezd a lábaid.” – vallja Eliud Kipchoge, a világ egyik legjobb maratoni futója, az első ember, aki képes volt 2 órán belül futni a maratoni távot – és közben végig mosolygott.
Meggyőző lehet a hobbifutók számára is egy ilyen fantasztikus futó tanácsa, miszerint az arckifejezés hatással lehet a teljesítményre. Nem muszáj pókerarccal vagy vicsorogva futni, a nyugodt, esetleg mosolygós arckifejezés segíthet abban, hogy egyrészt gyorsabb lehess, másrészt hogy megváltozhassanak a futás közbeni érzéseid.
Charles Darwin már az 1800-as években azt állította, hogy bizonyos arckifejezések fokozzák az érzelmeket, míg más arckifejezések csökkentik azokat – ezt arc-visszajelzés hipotézisnek nevezték el. A hipotézis alapja, hogy az arckifejezés fontos szerepet játszik abban, ahogyan az érzelmeket átéljük, és feltételezi, hogy arckifejezésünk felerősíti vagy elnyomhatja az érzéseinket. Az 1900-as évek közepétől napjainkig számos tanulmány megerősítette az arc-visszajelzés hipotézist.
Valóban megváltozhatnak az érzelmek az arckifejezés megváltoztatásával?
Valószínűleg igen, úgyhogy érdemes kipróbálni! A sportolók többsége tapasztalta, hogy amikor nehézségeik vannak futás közben, akkor nehezen haladnak, és nehezen is múlik el ez az állapot. Az állóképességi sportolók edzés és verseny közben gyakran lépnek ki a komfortzónájukból, hogy eredményesek lehessenek. Fiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy szoros összefüggés van az atléta hangulata és a biológiai markerek között, például a vér laktát-felhalmozódásának kialakulása, illetve a pozitív érzések csökkenése között. Vagyis amikor a sportoló átlép a laktátküszöbén, a hangulata negatívabbá válik, elkezd nehézzé válni számára a futás, fejben pedig elkezd alkudozni magával, hogy megáll-e vagy bírja még tovább a laktáttúltengéses állapotban.
El kell dönteni, hogy mennyire szeretné a sportoló a folytatást, megéri-e a fájdalom és kellemetlenség, van-e motiváció, ami segít a vélt és valós fájdalmon átlépni? Ha a fájdalom erősebb, mint az elme, akkor jön a lassítás, esetleg a megállás. Ám ha csökkenteni tudjuk valahogy a vélt és észlelt fájdalom mértékét, akkor nagyobb eséllyel nyerjük meg a csatát a saját fejünk ellen, és túl tudunk lépni a határainkon.
Ilyenkor segít a mosoly – aminek nem kell valódinak és szívből jövőnek jönni ahhoz, hogy választ váltson ki a testből. A mosolygás során használt izmok összehúzásával ugyanis már önmagában javul a hangulat. Egy 2012-es tanulmány kimutatta, hogy aki testmozgás közben mosolyog, az lényegesen alacsonyabbnak érzi ugyanazt a megterhelést, mint aki a homlokát ráncolja. A mosolygós alanyok pozitívabb hangulatról számoltak be, mint a homlokráncolósok.
Az arc nem csak a gondolkodásmódot változtatja meg. Amikor a homlokráncolással járó izmok összehúzódnak, a pulzusszám igazoltan megnövekszik. A kutatók úgy gondolják, hogy ezeknek az izmoknak az összehúzódása hasonló módon jelezheti a test stresszválaszát, mint ha dühös vagy szorongó lenne a futó. A homlokráncolás gyakorlatilag azt jelzi a test felé, hogy szorong, és nem nyugodt. Mosolyogva, vagy nyugodt arckifejezést fenntartva viszont azt üzenjük saját testünknek, hogy minden rendben, nem áll fenn nehéz helyzet.
Mostantól amikor futsz, gondolj arra, hogy az arckifejezésed is hozzájárul a teljesítményedhez, és segíthet annak fokozásában is. Ha mosolyogsz, a kemény erőfeszítést is könnyebbnek érezheted, és kicsit tovább bírod majd a fájdalmat. A nyugodt vagy boldog arckifejezés fenntartása még szorongás vagy nehéz helyzet esetén is segít a pozitív érzelmek közvetítésében és a negatív hangulat elnyomásában.
Egy mosolytól ugyan nem leszel világbajnok, és a PB-d sem javítod meg edzés nélkül, de ez az egyszerű és nagyszerű megoldás segíthet abban, hogy jobb kedvvel és jobb teljesítménnyel zárhasd a futóedzéseid és a versenyeid.
Forrás: Training Peaks Blog
