Úgy néz ki, hogy megvan, mi az, ami az elmúlt 3 évemet úgy irányította és határozta meg, hogy először észre sem vettem.
Az ok a hormonális változások és a perimenopauza.
Hosszú idő, rengeteg önvizsgálat, kutatás, olvasás, utánajárás kellett, de azt hiszem, hogy megvan, miért ültem a fent és lent hullámvasútján minden szempontból 2023 óta folyamatosan.
Az időben annyira mennék vissza, hogy fogamzásgátlót szedtem 20 éves korom óta, problémamentesen. Amikor eldöntöttük, hogy kisbabát akarunk, abbahagytam, majd rövid időn belül jött is a gyermek. Aztán újra szedtem gyógyszert, majd amikor a második gyerek is esedékes lett, ismét abbahagytam. Nem ment gyorsan a dolog, 2 év után sikerült újra teherbe esni. Majd ismét gyógyszer jött, ekkor már nehezen állt be a rendszer, az első gyógyszer nem is vált be, borzalmasan voltam tőle (depresszió, dekoncentráltság, akkor törtem össze a térdem, majd az autónkat is). Szerencsére a gyógyszerváltás megoldást jelentett, minden rendben volt utána. Egészen jól voltam a bőrömben minden szempontból, a sportteljesítményemmel is elégedett voltam, futottam két Ultrabalatont és készültem a Spartathlonra.
A sikertelen Spartahlon után lettem 40 éves, és nem viccelek, de mintha akkor átkapcsoltak volna rajtam valamit belül. Hirtelen felugrott rám 2 kiló a semmitől, ami elég érzékenyen érintett. A súlyomra, formámra mindig is érzékeny voltam, nagyon kevésszer voltam magammal elégedett életem során, a testképzavar, evési zavar, önértékelési zavar, perfekcionizmus erősen az életem része. Szerencsére itt még el tudtam magam kapni és visszafordítani a dolgokat, de aztán jött egy kemény időszak. A sikertelen UB okozta rossz érzések, majd Apukám halála nagyon meggyötörtek, próbáltam túlélni, és közben valahogy helyre rakni magamat. Toltam az edzéseket, mert hittem, hogy erős vagyok és képes vagyok továbbra is arra, amire korábban, ultrákat teljesíteni, és nem akartam több elrontott versenyt. hogy ne legyen több elrontott frissítésű versenyem.
A téli időszakban megint elindultak felfelé a kilóim, és sajnos tavasszal nem mentek le, ahogy korábban mindig, pedig edzettem, nem zabáltam össze-vissza. Nagyon zavart, hogy valami nem stimmel, azt éreztem folyamatosan, hogy nem vagyok önmagam sehogyan sem. A futásom hullámzott, 3 jobb hónapot 3 hónapnyi gyötrelmes szenvedés követett (azóta is ez megy), közben pedig egyéb tünetek jöttek folyamatosan. A legrosszabb az állandó hangulatingadozás volt (nem a futás, vagy a súlyom miatt, hanem minden és semmi miatt), minden nap sírógörcsök gyötörtek, türelmetlenség, ingerültség, semmihez nem volt kedvem, nyűgös voltam, szerencsétlennek éreztem magam, arra gondoltam, hogy depressziós vagyok. Közben furán izzadtam, büdösnek éreztem magam, néha lángolt a fejem, feszült a mellem, az alvásom borzalmas volt, nehezen aludtam el, állandóan felébredtem, gyenge és erőtlen voltam nagyon sokszor. Többször tapasztaltam fura ízületi és izomfájdalmakat, amik a semmiből jöttek, indokolatlanul. És sajnos a kilóim száma is gyarapodott, főleg hasra, fenékre, combra.
Elkezdtem hát keresgélni, hogy mi a fene van velem, mi történik a testemben, mik ezek a változások, amik zajlanak, amitől nem vagyok önmagam, amitől azt érzem, hogy valami nem jó. És azt is éreztem, hogy a fogamzásgátlómmal sem stimmel valami, mert utoljára akkor éreztem így magam, mikor a rossz gyógyszert szedtem. Addig kutakodtam, olvastam, kerestem, cikkeket, tanulmányokat bújtam, kérdezgettem a mesterséges intelligenciát, míg el nem kezdett összeállni a kép: minden jel arra mutatott, hogy a perimenopauza durván berúgta nálam az ajtót. Különböző természetes kiegészítőket is kerestem és kipróbáltam, rosszabb úgysem lesz, alapon, majd következő lépésként próbáltam orvosi segítséget kérni, először állami úton.
A háziorvosom segítőkészen amit tudott, kiírt laborra, és adott beutalót az egyik női klinika endokrinológiai ambulanciájára, ahová azóta sem sikerült időpontot szereznem, mert kb. elérhetetlenek… úgyhogy ezt a vonalat elengedtem.
A nőgyógyászaton igen gyorsan lepattintottak, hogy mivel gyógyszert szedek, így nincs értelme nálam alap női hormonokat nézni, az egyéb hormonok vizsgálatához pedig főigazgatói engedély szükséges! Meg különben is, „ehhez maga még nagyon fiatal”. Igen, az lehet, de ettől még rohadt szarul vagyok, esetleg találjuk már meg, hogy mitől! Egy gyógyszerváltást is próbáltam kérni, egyébként az egyik legmodernebb, legújabb gyógyszert szedtem, az orvos ehelyett adott volna egy olyat, amit már 20 éve sem igazán ajánlottak senkinek. Ekkor döntöttem úgy, hogy abba fogom hagyni a gyógyszert, és megnézem, hogy mi történik így a testemben, rosszabb csak nem lesz jeligére.
Közben a Sportkontrollban Breyer Helga doktornővel is egyeztettem, csináltattam 5 pontos terheléses cukor- és inzulin-vizsgálatot, teljes vérképet mindenestül, Helga ajánlott étrendkiegészítőket, amik segíthetnek, csekkoltuk a pajzsmirigyemet is (amire egyébként gyógyszert szedek), és azóta is folyamatosan egyeztetünk, hogy vagyok.
A gyógyszert október elején hagytam abba, akkor egyébként ismét egy jobb etapban voltam, éreztem, hogy kezdek sokkal jobban lenni. Kíváncsi voltam, hogy a gyógyszer elhagyása milyen hatással lesz rám, és hogyan áll be a ciklusom, mi fog történni. A hangulatom jelentősen javult, a durva depressziós érzés elmúlt, az extra izzadás és tüzelő arc jelensége megszűnt, de a hasi hízás, rossz alvás, ízületi fájdalmak, hullámzó erőnlét és teljesítmény így is megmaradt.
Február elején volt esedékes az éves rákszűrés, ekkor az sztk-s nőgyógyásznak mondtam, mi a helyzet, de szerinte még fiatal vagyok ahhoz, hogy leálljon a ciklusom, és még mindig nem látja értelmét extra vizsgálatnak. Ezzel nem igazán értettem egyet, de láttam, hogy felesleges erőlködnöm, ebből mindenképp magánvizsgálat lesz, mert ezt államiban nem fogom tudni elintézni.
Május elején kértem Helga doktornőtől javaslatot, hogy a helyzetemben mit kellene megnézetni, a gyógyszeres hormonok már tuti kiürültek, már a saját hormonszintjeimet látjuk majd. Pár nappal később megvolt a labor, és meg is érkezett az eredmény, amit aztán meg is néztünk.
És a labor igazolta, hogy nem vagyok hülye, nem csak beképzelem, nem csak bebeszélem magamnak, hogy én bizony perimenopauzában vagyok keményen, hanem valóban így van. Ez a dolog most történik velem! Ettől komolyan jobban érzem magam, tudom, hogy mi van, nem vagyok idióta, és valóban jól éreztem, hogy valami változik, valami nem olyan, mint eddig, valamitől nem vagyok jól.
Még nem telt el az 1 év az utolsó menstruációtól számítva, tehát a menopauza még nem kijelenthető, de a hormonszintek alapján arrafelé halad a dolog. Visszafejtve a történéseket, nagyon gyanús, hogy a perimenopauza okozta első változások már akkor jelentkeztek, amikor a második gyerekre készültünk, és minden olyan tünet és tapasztalat, amiket az elmúlt 3 évben éreztem, emiatt volt.
A következő lépés egy nőgyógyászati vizsgálat és menopauza tanácsadás, természetesen magánban, remélem, hogy ott sok kérdésemre választ kapok majd, és a hogyan tovább is el fog dőlni. Nem zárkózom el a hormonpótlástól (ez más, mint a fogamzásgátlóban), ha ez segít, hogy az egészségi negatív hatásokat elkerülhessem (keringési problémák, koleszterinszint-növekedés, csontritkulás), hogy jobban érezzem magam a bőrömben, és egy új egyensúlyi állapotot tudjak kialakítani magamnak. Nem tagadom, fontos számomra az is, hogy ne hízzak meg ennél jobban. Most 5 kg plusz van rajtam a megszokotthoz képest, nem szeretném, hogy ennél több legyen. Nemcsak hiúsági, hanem egészségi okból sem.
Teljesen jól vagyok azzal, hogy perimenopauzában vagyok, el tudom fogadni, hogy ez történik velem, főleg, így, hogy tudom, ez az. Nincs hiányérzetem, hogy le fog állni a női működésem, mert már nem szeretnék több gyereket, és a női mivoltomat sem ez határozza meg.
De nagyon szeretném, hogy egészséges és jó minőségű életem legyen a továbbiakban is, amiben jól érzem magam. Ezért szeretnék mindent megtenni, nem akarom a menopauza okozta egészségügyi kockázatoknak kitenni magam, és nem akarom szarul érezni magam (a saját és a családom érdekében sem)!
Sportolni akarok rendszeresen, ha nem is olyan teljesítménnyel, mint korábban, de nem szeretném elfogadni, hogy mostantól gyengébb és rosszabb legyek, mint ami lehetnék. Egyelőre a helyzet azért elkeserítő, mert ez a fent és lent hullámzás gyötrelmes testnek és léleknek egyaránt, de hátha sikerül valahogy stabilizálni.
A szakirodalom tanulmányozásával és az ismereteim bővítésével nem álltam le, nem véletlenül végeztem el a Menopause360 edzői képzést, magam miatt is, és azért is, hogy a hasonló cipőben lévő nőknek érdemi és hasznos segítséget tudjak nyújtani. A futás mellett az erősítő edzést is sokkal komolyabban próbálom venni, mert ebben az életszakaszban ez az egyik legfontosabb. Az étkezésben is igyekszem odafigyelni, a Helga doktornő által ajánlott tanácsokat megfogadtam, és a tanult étkezési szabályokat is követem. Most van az, hogy türelmesnek és kitartónak kell lenni, hogy legyen változás, még ha ez nehéz is, mert nem egyik napról a másikra jön (sőt egyik hétről a másikra sem).
A sztori lényege, hogy a változás minden nő életében eljön, kinek korábban, kinek később, de eljön. És ha bárki elkezdi észlelni magán a tüneteket, akkor jó, ha tisztában van vele, hogy mi történik, miért történik, és hogy ezzel senki nincs egyedül. 
A másik fontos dolog pedig az, hogy ha nem vagytok jól, nem érzitek jól magatokat a bőrötökben, nem vagytok önmagatok, valami nem jó, akkor nem vagytok hülyék, nem csak beképzelitek, és ne hagyjátok magatokat lepattintani! 
Lehet, hogy valaki papíron még fiatal hozzá (51 év az átlagos életkor a menopauza esetén), de ettől még megtörténhet, és nem kell tűrni és beletörődni, vagy nem beszélni róla. Most már elég sok tudnivaló hozzáférhető, nem tabu erről beszélni, nem ciki kérdezni és segítséget kérni. Érezzük jól magunkat, legyünk jól magunkkal, magunkban!
