Az ilyen pulzustüske akkor fordul elő, ha nem melegítettél be rendesen és elegendő ideig a futás előtt. Ha a test nem melegszik fel, akkor az izmokhoz nem jut elegendő vér, ezért kevés az oxigén is. Így rövid ideig az izmoknak anaerob (azaz oxigénhiányos) módon kell dolgozniuk, ez pedig megnöveli a pulzusszámot. A test ilyenkor az izmok felé irányítja a vért, ami jelentős stressz a szervezet számára.
A szívfrekvencia kiugrása akkor csökken, amikor a megnövekedett véráramlás és az ezzel járó oxigénmennyiség lehetővé teszi az izmok aerob működését.
Általában 12-15 perc kell ahhoz, hogy a test megfelelően bemelegedjen. Mielőtt megkezdenénk az edzést, testünk belső gépezetei nagyrészt inaktívak. Az anyagcsere nagyon alacsony szinten működik, a nagy izmokat nem éri terhelés, nincs szükségük nagy mennyiségű vérre és oxigénre, a véráramlás a törzsben a legaktívabb, a szív, a tüdő és a különböző szervek működéséhez. Az izmokat kapillárisok hatalmas hálózatai táplálják – magukban az izmokban található apró erek –, amelyek biztosítják, hogy a vér minden izomsejtbe bejuthasson.
Pihenés közben a kapillárisok többsége összehúzódik, kevés vér jut be vagy távozik az izmokból. Ez csökkenti a szív igénybevételét pihenés közben: a kapillárisok és a perifériás erek összehúzódása azt jelenti, hogy a szív- és érrendszer teljes térfogata jelentősen csökken. A szívnek nem kell erősen pumpálnia a vérnyomás fenntartásához, ami viszonylag alacsonyan tartja a pulzusszámot. Edzés közben viszont az izmok jóval nagyobb mennyiségű vért igényelnek, így a hajszálerek kitágulnak, hogy a vérellátás megfelelő legyen, a hajszálerek viszont nem előre tágulnak ki, hanem az edzés hatására.
Ha a test „hidegindítást” kap, azaz hirtelen állunk neki mozogni, az komoly stresszt jelent számára: gyorsan kell „átirányítania” a vért a szervektől az izmokhoz, hogy addig is legyen vérellátás, amíg a hajszálerek nem tágultak ki.
Emiatt fontos a futás, sportolás előtti megfelelő bemelegítés, alacsony intenzitáson. A futás intenzív és oxigénigényes mozgásforma, ami az izmokat is erősen igénybe veszi. Megfelelő véráramlás nélkül az izmok nem tudnak megfelelően működni, és amíg a kapillárisok nem tágultak ki, az első percekben nagyon kevés vér jut az izmokhoz, illetve a vér által szállított oxigén sem jut el az izmokhoz. Ám működésbe hozott izmoknak oxigén nélkül is el kell végezniük a tevékenységet (ebben az esetben a futást), ennek pedig ilyenkor az anaerob munkavégzés a módja. Az anaerob tevékenység összefügg a stresszreakcióval: amikor a szervezetet stressz éri, megemelkedik a pulzusszám, felpörög az anaerob rendszer működése, ez pedig gyorsan energiát szolgáltat a szervezet számára, hogy az reagálni tudjon, azaz mozogni.
A stressz, az anaerob aktivitás és a magas pulzusszám közötti kapcsolat összefügg, ha a három közül valamelyik növekszik, a másik kettő is követi. A pulzusszám megfigyelt kiugrása a fokozott anaerob aktivitás közvetlen mutatója. Futás közben ez néhány kilométer után elmúlik, mert az aerob rendszernek általában 12-15 percbe telik, hogy teljesen aktiválja magát. A vér átjárja az izmokat, oxigént juttat hozzájuk, ez pedig lehetővé teszi, hogy az aerob izomrostok tegyék a dolgukat. A pulzusszám ezáltal normalizálódik.
Amit fontos tudni, hogy a pulzusmegugrás nem csak azt jelzi, hogy az aerob rendszer működése még nem indult be, hanem azt is elárulja, hogy a bemelegítés nem volt megfelelő, a vér és az oxigén még hiányzott az izmokból, ezért a test kénytelen volt anaerob reakciókkal vért juttatni hozzájuk a szervektől, a még nem kitágult hajszálerek „kikerülésével”, ez pedig felesleges stresszt okozott a szervezetnek.
A megoldás nagyon egyszerű, hogy ezt a pulzusmegugrást elkerüld: futás előtt melegíts be alaposan!
Fotó: Freepik
