/article_titleimages/powerless.jpg

Powerless

Megvan, amikor nincs semmi erő és kedv semmihez?

www.futnimentem.hu >> blog 2021-08-10

Van egy Linkin Park szám, amit szerintem csak a rajongók ismernek, mert nem lett belőle kislemez és sláger (mondjuk egy film soundtrackjén ott van), koncerteken sem igen játszották sosem. Powerless a címe, és amikor rottyon vagyok, nincs erőm és energiám, tehetetlennek érzem magam, akkor mindig ez jut eszembe. Mostanában sokszor járt a fejemben a dallama, és többször meg is hallgattam, mert éppen powerless állapotban vagyok (remélem, már nem sokáig!).

Az utóbbi 3-4 hétben eléggé gyenge voltam magamhoz képest, a hétköznapi életben is fáradt, nyűgös, kedvetlen voltam, és a futásban is kijött ez az állapot elég erőteljesen. Sokat dolgoztam, hiszen a "futógyerekeimet" terelgetni kell, motiválni, segíteni, támogatni, tanácsokkal ellátni, vagy épp dicsérni, végre vannak versenyek, mindenki készül végre valamire, dolog van!  A két saját csemetém sem hagy soha unatkozni, az éjszakák sem zavartalanok, nem tudok eleget és jól pihenni már jó ideje. Közben van teendő a házban és a ház körül is, és persze futni is kell, mert anélkül nekem nem világ a világ.

Ugyanakkor egyre inkább éreztem, hogy fáradt vagyok, kedvetlen, nincs sok motivációm, nincs kedvem kimenni futni. Ha kimentem sem lett utána jobb, futás közben küzdöttem, mert a tempóm valahol elveszett, csak húzom magam, darabos a mozgásom, nem tudok szépen mozogni (amúgy sem futok kifejezetten szépen, de most pláne). Biztos, hogy benne van ebben az Ultra Lupa verseny terhelése is, de nem gondoltam volna, hogy egy 48 kilométeres futás így kiüt... Mindenesetre azóta csak keresgélem önmagam, de egyelőre nem találom, csak nyomokban. Hagytam is ki futásokat, mert azt éreztem, hogy elpusztulok testlileg és lelkileg, ha kimegyek. Ritkán van ilyen, mert a maximalista énem nem engedi a lógást, utána rosszul érzem magam, hogy nem csináltam meg az edzést, és még csak meg sem próbáltam. Most azonban voltak kihagyások, és nem csak rövid edzést hagytam ki, hanem hosszút is. Csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy elmúlik, és túl leszek ezen a hullámvölgyön, viszont nehéz kivárni a végét, és most egyáltalán nem motivál, hanem még inkább lehúz a dolog. De nekem is mehet szarul, másnak is mehet szarul, egyszer-kétszer-többször mindenkinek mehet szarul.

Két hétre szabadságoltam magam, a futóim egyben kaptak edzéstervet, hogy legalább a napi szintű munkából ki tudjam magam vonni, és tudjak töltődni, pihenni. A fizikai jobbuláshoz segítségül hívtam a Sportkontrollban elérhető infúzióterápiát, Helga doktornő kevert nekem egy ütős vitamin-ásványianyag-antioxidáns koktélt, amitől nagyon sokat remélek, hogy segít összeszedni magam. Keményen sportolóknak egyébként nagyon tudom ajánlani, 2 éve az Ultrabalaton előtt csináltam egy kúrát, és nagyon hatásos volt, működött, soha verseny után olyan gyorsan nem épültem fel, mint akkor, és magát a versenyt is jobban bírtam, mert fel voltam töltve mindenféle szuperegészséges cuccal.

A következő heteket önmagam összetákolására szánom minden szempontból, közben pedig gondolkozom rajta, mi lenne az a verseny, ami megfelelő célt és motivációt adna a következő hónapokra, amire tudnék szívvel-lélekkel készülni, hogy ne "csak úgy" fussak. Nem tudom még, mi lenne az ideális, ami pozitív kicsengésű lenne, mert betlizni nem szeretnék, és túl sem vállalnám magam, most inkább - magammal ellentétben - az óvatos vonalat követném. Aztán lehet, hogy 2 nap múlva megjavul a testem, a lelkem és a futókám is, és találok magamnak valami csúnyán szétcsapós kihívást. Ki tudja? :)


FUTNI MENTEM

IMPRESSZUM SZERZŐI JOGOK JOGI NYILATKOZAT