A
tavalyi feledhető év után idén mindenképpen változtatni akartam a dolgaimon, nemcsak a futás tekintetében, hanem más vonalon is, bár ezek is nagyban kapcsolódnak a futáshoz. Sok mindent vettem a nyakamba, de úgy érzem, hogy ezek a vállalások kizárólag előre vittek eddig, még akkor is, ha néha nehéz. De én akartam, csinálom - ha játszunk, akkor játszunk nagyban!
Idén szeretnék egy erős futóévet, és ehhez úgy gondolom, elég keményen is dolgozom. Január elején egészen jól indultak a futásaim, aztán volt egy kis hullámvölgy, amikor mindenféle stresszes dolog miatt meg-megrogytam, de szerencsére nem tartott sokáig. Nehéz magam függetleníteni a rám váró feladatoktól futás közben, volt egy-két olyan edzésem, amikor pánikrohamszerű, levegő után kapkodós, zokogva sírós valami tört rám, mert eszembe jutott, hogy mit is kell majd még megcsinálnom futás után, mennyire sok a munkám és az intéznivalóm.
De mivel ilyet többé nem akarok, megráztam magam, a futás a hobbim, szeretem, és nem engedem meg semminek és senkinek, hogy elrontsa. Úgyhogy amikor futok, akkor csak a futás van, csak az edzéstervben szereplő feladat, legyen az bármi, arra koncentrálok és azt csinálom, minden más le van tojva (kivéve ha valami családi gebasz akadna, az az egyetlen, ami felülírhatja a futást).
Azóta, mióta ezt eldöntöttem, határozottan jobban megy a futás, még a legkeményebb feladatos edzéseket is élvezem (akadt belőle), ha küzdelmes, akkor is, és ha megvan, akkor megveregetem a saját vállam és elégedetten rúgom le otthon a futócipőm. Az
edzésnaplóm a Stravan nyilvános, akit érdekel, meg lehet nézni. Nem kell összehasonlítani másokéval, én sem másokhoz mérem magam, csakis saját magamhoz és a képességeimhez. Én ebből az edzésmunkából elég sok mindenre képes vagyok, ezt már tudom.
Sokat erősödtem, gyorsultam, persze mindig van hová fejlődni, de most azt érzem, hogy kb. olyan állapotban vagyok, mint 2017-ben ilyenkor. Igyekszem erősíteni is, erre sajnos kevesebb időt tudok szánni, mint szeretnék, a nyújtás, hengerezés, masszázs is megy, muszáj ezekre odafigyelni, hogy ne robbanjak le.
Beneveztem a Sixárd 6 órásra, és nagyon várom, hogy ott legyek, aztán jöhet az Ultrabalaton, amit szeretnék életemben először úgy megcsinálni, hogy nem rontok el semmit, és kihozni magamból egy olyan eredményt, amire tudom, hogy képes vagyok. Kísérőm egyelőre nincs, remélhetőleg mire oda jutunk, lesz, de őszintén, attól sem vagyok megijedve, ha esetleg egyedül kell majd végigmennem, mert azt is meg tudom oldani, ha szükséges. (A Spartathlonra is jelentkeztem, meglátjuk.)
A futáson kívüli teendőkkel időzsonglőrködnöm kell keményen, hogy minden beleférjen - de mindenre a maga idejében koncentrálok, hogy szépen sorban húzgálhassam ki a feladatokat a kis listámról.
Miket csinálok?
Nevelem és szeretem a gyerekemet, meg a férjemet (őt nevelni szerencsére már nem kell, elég a gyermek, aki elsős az iskolában).
Írom erre a szeretett honlapra a cikkeket, és nagyon örülök, hogy olvassátok őket, és követitek a
Facebook és Insta oldalakat, boldog vagyok tőle, hogy ennyi embert érdekel, és tartja hasznosnak, amiket kirakok. Ha csak egy embernek tudok vele segíteni, ha csak egy ember húz miattam futócipőt, akkor már megérte a befektetett idő és energia.
A magazinos cikkeimet is folyamatosan írom külsősként, mindig van valami, amin épp dolgoznom kell, de ezt az alkotói folyamatot szeretem.
Október óta megy az atlétika edzői OKJ-s képzés, amire járok, nagyon sok szombaton van 8-tól 17 óráig tanítás, de nagyon szeretem, az órák jók, a tanárok normálisak, a társaság szuper. Mindig is szerettem tanulni, jó tanuló voltam, és esküszöm, feltölt, hogy új információkat szívhatok magamba, ráadásul arról, amit annyira szeretek. Szeretnék edző lenni, remélem, hogy összejön (nemcsak edzői papírt szeretnék, hanem munkaként edzősködni).
És van még egy platform, ahol "futok", a Hoka és a GU kommunikációjába és marketingjébe segítek be, ez igazán testhezálló nekem, lévén évek óta hűséges Hoka-használó vagyok, és a GU termékekbe is pikk-pakk beleszerettem, ezekkel frissítek gyomorbaj és egyéb gondok nélkül.
És vannak még új dolgok, amik remélhetőleg bejönnek még (mondjuk azt még nem tudom, mikor és hogyan fogok bármi mással foglalkozni, de majd megoldom), de majd mindenről a maga idejében számolok be.
Nagyon régóta éreztem azt, hogy nekem muszáj a futással foglalkoznom amellett is, hogy futok, nekem ez az utam, ebbe az irányba kell elmennem, és most három fronton is itt van nekem a futás, plusz a saját edzéseim, és ezt így nagyon élvezem. Persze rohadt fárasztó, de én akartam, csinálom, kemény vagyok, megoldom. Van, hogy a sok teendő miatt annyira pörög az agyam, hogy éjjel nem tudok aludni, gyakran felébredek, agyalok, ötletek tolulnak elém, és ez nehéz, mert sokszor vagyok fáradt, de hiszek abban, hogy még így is van értelme.
Sokszor eszembe jut, hogy esetleg túlvállalom magam, de aztán mindig arra lyukadok ki, hogy oké, de ha nem vállalok semmit, akkor nem is történik semmi, most kell csinálni, most van itt a lehetőség. Nem fog a számba repülni a sült galamb, eleget vártam már, de nem vagyok az a típus, aki elé úgy dobálják a lehetőségeket, hogy nem kell érte semmit tennie. Megyek, csinálom. A család segít, támogat, biztat, a felmerülő nehézségeket együtt megoldjuk, biztos hátterem van, egyedül nem mennék semmire, az tuti.
Meg az is biztos, hogy még egyszer úgy nem hagyom magam szétcsúszni, mint tavaly. Amíg mindent kézben tartok, és megvan a saját rendszerem, addig nagy baj nem lehet. Tudom, hogy a befektetett munkának meglesz az eredménye.
