Ha nem volt elég hosszú, nem volt elég gyors, ha nem készült fotó, ha nem volt róla poszt, akkor az a futás nem is volt igazi futás – legalábbis sokak szerint. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor számítanak rendes futónak, ha minden futásuk tökéletes, ha minden közösségi eseményen ott vannak, ha versenyről versenyre járnak, és emiatt túl sokat, túl gyorsan akarnak, és még a saját felkészülésüket is képesek elrontani.
Mitől félnek a futók, mik azok a dolgok, amik arra sarkallják őket, hogy hibákat kövessenek el az edzéseikben, eltérjenek attól az edzéstervtől, amit követnek, és ami sokak esetében teljesen személyre szabott és a céljaiknak megfelelő?
„Ha nem futok sokat a verseny előtt, nem fog jól menni”
A formaidőzítés lényege, hogy a versenyre való felkészülés végén, a verseny előtti utolsó hetekben csökken a futásmennyiség. Ez a futók számára szokatlan lehet, nyugtalanok, idegesek ebben az időszakban, úgy érzik, hogy nem tudják kezelni a kevesebb futást, illetve attól félnek, hogy a lecsökkentett futásmennyiség miatt nem lesznek képesek jól teljesíteni a versenyen. Emiatt sokszor „belenyúlnak” az edző által kiírt futásokba, hogy mentálisan és fizikailag jobban érezzék magukat – ezzel viszont elrontják a formába hozási időszakot.
Ez egy hibás döntés a futók részéről, mert a formaidőzítés nagyon fontos a verseny előtt. A megfelelően felépített tapering időszakban csökken ugyan a mennyiség, de a futások intenzitási szintje megmarad. Ilyenkor az edzőknek egyébként érdemes emlékeztetniük a sportolóikat arra, hogy keményen edzettek a versenyre, és a tapering alatt nem fogják elveszteni a kondíciójukat. Épp ellenkezőleg, pont ez az időszak segít majd abban, hogy a versenyen „robbanni” tudjanak és jó eredményt érjenek el.
A futóknak érdemes a tapering időszakot pontosan az edzői instrukciók szerint végrehajtaniuk, megérteniük azt, hogy milyen fiziológia húzódik emögött, valamint érdemes ezt az időszakot felhasználni a mentális felkészülésre és a verseny előkészületeire.
„De hát olyan szép idő volt, nem maradhattam otthon!”
A napok vagy hetek óta tartó rossz időjárás megviseli az embert, még azt a futót is, aki sötétben, hóban, esőben is kimegy futni. Milyen rossz, amikor az összes futónapon esik az eső, ám a pihenőnapon ragyogó napsütés van – nem véletlenül fordul elő, hogy a futó „csakazértis” kimegy egy plusz futásra. Az is gyakori, hogy az edzéstervben előírtat bőven túlteljesíti, mert a futónapján csodás idő van, és 10 helyett 15, vagy 20 kilométer fut a sportoló.
Bár teljesen ártalmatlannak tűnhet egy rövid plusz futás, vagy egy kis hosszabbítás, mégis belezavar az edzéstervbe. Fontos tudni, hogy egy megfelelően felépített edzésprogramban minden egyes edzésnek meghatározott célja és oka van, ráadásul minden egyes edzés hatással van a többi edzésre, és így a program egészére is.
Egyetlen futás természetesen nem borít fel mindent, ám ha a futó folyamatosan önmaga variál az edzéstervében, áttesz, kihagy, rövidít vagy hosszabbít az edzéseken, az az edzésprogramjának általános hatékonyságát rontja le.
„A barátaimmal akartam futni”
Nagyon sokan szeretnek a barátaikkal együtt futni, ezzel nincsen semmi gond, hiszen a közös futások nagyon motiválóak tudnak lenni, jó élményeket hoznak, lehet egymást húzni és segíteni. Ám a legtöbb esetben a barátokkal való futás nincs összhangban az edzéstervvel, a célokkal, illetve a barátok edzéstervével (ha van nekik) és a céljakkal. Ha hasonló dologra készültnek és tudnak egymáshoz alkalmazkodni, az szuper. De ha nagyon nem azt futnák, ami az adott napra ki van írva az edzéstervben, ami a céloknak megfelelően készült és épül fel, akkor vagy érdemes az edzéstervben módosítást kérni, vagy olyan napra összehozni a közös futást, ami nem kulcsedzés, feladatos edzés, hanem valamilyen laza átmozgatás.
Egy remek mód a különböző edzések integrálására, de mégis az együtt futásra az, ha egy helyen, például pályán együtt edzenek a barátok, de a saját edzésterveteknek megfelelően. Így látják és motiválhatják egymást, együtt kezdhetik és fejezhetik be az edzést, mégis a saját céloknak megfelelő futást tudják megcsinálni. De a legjobb megoldás az, ha nem kulcsedzést, hanem könnyű, regeneráló futást hangolnak össze a barátok.
„Nem akartam lemaradni egy kis betegség miatt”
A futók sokszor akarnak betegen is futni, mert attól félnek, hogy elveszítik a formájukat, ha kihagynak egy-két edzést. Viszont betegség esetén az első számú prioritás a gyógyulás, ilyenkor az energiát a gyógyulásra kell fordítani, nem pedig az edzésre!
Amikor valaki megfázik vagy influenzás lesz, a szervezete fiziológiai reakciót mutat, hogy megvédje magát és segítse a gyógyulását. Sajnos azok a mechanizmusok, amelyek segítenek a szervezet gyógyulásában, egyúttal csökkentik a csúcsteljesítmény leadására való képességet is.
Betegség esetén a következő fiziológiai reakciók jelentkeznek:
- A szervezet lebontja az izmokat (katabolizmus).
- A lázas egyéneken végzett vizsgálatok az izmok mikroszkopikus károsodását mutatták ki.
- Az izomerő csökken, és egy lázzal járó 3 napos betegség után akár két hétig is eltarthat, amíg visszanyeri eredeti állapotát.
- A zsíranyagcsere csökken, mert a szervezet elsősorban az izomfehérjét használja fel üzemanyagként, nem a zsírt.
- Az aerob anyagcsere csökken, a VO2 max és a laktátküszöb csökken.
Tehát eleve egy gyengébb teljesítményre predesztináló állapotban van a futó, amikor beteg, és ebben az állapotban nem kell erőltetni a sportolást. Inkább maradjon ki a gyógyulás ideje alatt 2-3 futás, minthogy komolyabb betegség vagy szövődmény legyen a vége, ami miatt aztán hosszabb időt kell kihagyni. Betegen futni nem menő, nem éri meg erőltetni!
„Azt hittem, nem olyan súlyos ez a sérülés, nem akartam miatta kihagyni”
Sérülések előfordulnak, sajnos szinte minden futó volt már sérült, nagyon kevesen tudják elkerülni. Aki sérült, szeretne mielőbb helyre jönni, hogy minél előbb visszatérhessen a futópályára és a céljaihoz. Ám ha a sportoló nem ad elég időt a sérülésnek a gyógyulásra, megspórolja a rehabilitációt, és idő előtt újra maximális erőbedobással kezdi nyomni az edzéseket, annak nem lesz jó vége.
A sérülés utáni újrakezdés során nagyon fontos a fokozatosság és a tudatosság, nem szabad túl korán és túl nagy mennyiségű edzést végezni a FOMO miatt, mert ez visszaeséshez, újabb sérüléshez vezethet, lassítja a felépülés folyamatát. Vissza kell venni, óvatosnak kell lenni, nem szabad azonnal ugyanarra a szintre visszaugrani, ahol a sérülés előtt tartott a futó, még akkor sem, ha azt érzi, hogy emiatt lemarad mások mögött. Fő az egészség, a teljes gyógyulás, hogy aztán a futó képes legyen a megfelelő minőségű és mennyiségű edzések elvégzésére.
A FOMO nagyon sok futót érint, de nem éri meg miatta szabotálni a saját futásokat, az esetleges edzéstervet, inkább arra érdemes törekedni, hogy megtaláljuk a számunkra optimális állapotot a futásban.
A cikk alapja egy UESCA blogbejegyzés.
Fotó: Freepik
