Miért ilyen gyakori jelenség a szédülés az állóképességi sportokban, és miért a mozgás végén jelentkezik, nem pedig közben? Évekkel ezelőtt az volt a bevett nézet, hogy a hosszú állóképességi versenyek végén a dehidratáció az elsődleges oka a szédülésnek és az összeesésnek. Bár a folyadék- és elektrolitvesztés is hozzájárulhat a történtekhez, ma már feltételezik, hogy az esetek túlnyomó többségében sokkal valószínűbb, hogy az
„edzéssel összefüggő poszturális hipotenzió” (EAPH) a hibás.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi ez a jelenség és miért fordul elő, fontos tudni néhány dolgot a véráramlással és a vérnyomással kapcsolatban.
Szédülés és ájulás a célban
Edzés közben a vérnyomás megemelkedik, mivel a szívritmus megnő, és a vér erőteljesebben áramlik a testben, hogy segítse a hűtést, és több oxigénnel lássa el a dolgozó izmokat.
Az artériák és vénák, főleg azok, amelyek a bőrhöz és a dolgozó izmokhoz vezetnek, illetve onnan indulnak, kitágulnak, míg a kevésbé akut kritikus területeket (pl. a beleket) ellátó artériák és vénák összeszűkülnek, hogy a vért oda irányítsák, ahol szükség van rá, és segítsenek szabályozni az érrendszerben szükséges általános nyomást.
Mivel a szív viszonylag magasan helyezkedik el a testben, meg kell küzdenie a gravitációval, hogy nagy mennyiségű vért pumpálhasson vissza a lábakból a mellkasba, valamint hogy az agyat annyi oxigénnel és tápanyagban gazdag vérrel lássa el, amennyire annak az edzés során szüksége van.
Emiatt a szervezet ilyenkor egy másodlagos pumpáló hatásra támaszkodik, amely a lábizmok összehúzódásából származik, ez segíti a vér visszavezetését a szívbe. Ez a hatás azért következik be, mert az izmok összehúzódása fizikailag összenyomja az alsó végtagok nagyobb ereit, hasonlóan működik, mint egy szivattyú.
Egy versenyen célba érve a sportolók hirtelen megállnak, abbamarad az eddigi kemény munka, amit a futás jelent. Az alsó végtagok vérerei ilyenkor ki vannak tágulva, viszont a futás befejezése gyakorlatilag „kikapcsolja” a lábak izomösszehúzódásának külső pumpáját, ennek következtében a szív és a fej vérellátása átmenetileg gyengül.
A szervezet ekkor próbál reagálni, méghozzá úgy, hogy újra összehúzza az ereket, hogy növelje a nyomást, de ez néha nem történik meg elég gyorsan, ilyenkor rövid ideig nem áramlik oxigéndús vér az agyba. Ekkor jöhet a szédülés vagy ájulás, és ez magyarázza meg a sportolók célba érkezésekor gyakran tapasztalható tántorgását, mivel az agyuk hirtelen kevesebb oxigénhez jut, mint amennyire a megfelelő működéshez szüksége van.
A dehidratáció természetesen hozzájárulhat ehhez a problémához, mivel a szervezetben lévő kevesebb folyadék alacsonyabb vérmennyiséget eredményez, ez pedig megnehezíti a szervezet számára a vérnyomás általános fenntartását. A fő probléma mégis az, hogy az alsó végtagokban az erek kitágulása miatt hirtelen összegyűlik a vér, nem pedig az, hogy önmagában kevés a folyadék.
A sportesemények célvonalánál az orvosi személyzet tudja, hogy a szédülő vagy összeeső sportolóknak úgy tudnak leginkább segíteni, hogy lefektetik őket és felemelik a lábukat, ez segíti a vénás visszaáramlást a szívhez. Legtöbbször ez a megoldás gyorsan rendezi a sportoló állapotát, kis pihenés után a legtöbben gond nélkül fel tudnak kelni és jól vannak, csak ritkábban van szükség infúzióra vagy komolyabb orvosi ellátásra, esetleg kórházba szállításra.
Az egyéb tényezők, mint az alacsony vércukorszint, vagy az olyan súlyosabb állapotok, mint a hyponatremia (só- és ásványianyag-hiány) és a hőguta is közre játszhatnak valamilyen mértékben abban, hogy a sportolók elájulnak vagy szédülnek a versenyek céljában, ezeket sem szabad kizárni az okok közül. De jellemzően az EAPH-t tartják az első számú oknak, ami a sportolók rosszulléte mögött áll.
Általános szédülés
Mi a helyzet az olyan szédüléssel vagy ájulással, ami nem rögtön a célba érkezés után jelentkezik? Sokaknál ez főleg a meleg időben végzett intenzív edzések után fordul elő. Ez összefügg a sóvesztéssel és a dehidratációval is, amelyek hőségben fokozottabban vannak jelen.
A kellemetlenségek elkerülése miatt fontos odafigyelni a folyadékbevitelre, az elektrolitpótlásra edzés előtt, közben és után is, ezzel elkerülhető a kiszáradás és a hyponatremia is.
Jó tudni, hogy létezik egy
poszturális tachycardia szindróma (POTS) nevű probléma, melynek tünetei szintén a szédülés és ájulás. A POTS-ben szenvedő személyek hajlamosak az alacsony vérnyomás okozta gyakori szédülésre, például amikor hirtelen felállnak, elsötétül előttük a világ . A nagy ásványianyag- és folyadékveszteséggel küzdő sportolókhoz hasonlóan nekik is jót tesz, ha viszonylag nagy mennyiségben magas nátriumtartalmú italokat fogyasztanak, hogy fenntartsák a vérükben az ásványi anyagok mennyiségét, és normális szinten tartsák a vérnyomásukat.
Ha edzés után szédülést vagy fejfájást tapasztalsz, akár rögtön megállás után, akár később, vizsgáld meg, mekkora mennyiségű elektrolitot (elsősorban nátriumot) és folyadékot viszel be a szervezetedbe, és figyelj oda arra, hogy ezeket megfelelően pótold, így remélhetőleg elkerülheted a kellemetlen érzéseket.
Forrás: Training Peaks blog
Fotó: Freepik
