A maximális oxigénfelvevő kapacitás, azaz a VO2 max nem az egyetlen különbség a férfiak és nők között, ha sportról van szó. A kutatást végzők célja az volt, hogy feltérképezzék a futás biomechanikájában, gazdaságosságában (fáradásos és nem fáradásos körülmények között egyaránt), energiafelhasználásban, izomszöveti jellemzőkben (beleértve az izomkárosodás mértékét is), neuromuszkuláris fáradtságban, hőszabályozásban és tempóstratégiákban mutatkozó nemi különbségeket.
Bár a férfiak és a nők nem különböznek a futás gazdaságossága vagy állóképessége (azaz a VO2max százalékos aránya) tekintetében, a futás biomechanikájában léteznek nemi sajátosságok, úgy mint a nőknél az eltérő csípő- és térdízületi mozgás a férfiakhoz képest, amelyek részben anatómiai különbségekkel, például a nőknél szélesebb medencével, nagyobb combcsont-sípcsont szöggel, rövidebb alsó végtaghosszal (a teljes testmagassághoz viszonyítva) magyarázhatók.
A férfiakhoz képest a nőknél nagyobb az I. típusú izomrostok (lassú, vörös izomrostok) aránya, a nők hatékonyabban képesek felhasználni a zsírsavakat, jobban tudják tartalékolni a szénhidrátokat a hosszú edzések során. Ezen kívül a nők egyenletesebb tempóstratégiával futnak és kevésbé fáradnak el az állóképességi futóedzés után.
Ezek a különbségek előnyt jelentenek a nők számára az ultra-állóképességi teljesítményben, ám olyan más tényezők, mint a kisebb oxigénszállító kapacitás, vagy a magasabb testzsírszázalék ellensúlyozzák ezeket a potenciális előnyöket.
Összességében jellemzően a férfiak nyújtanak jobb teljesítményt, de léteznek olyan hölgyek, akik képesek felülmúlni a férfiakat is.
Forrás:
PubMed 
