Véget ért a babavárás, megszületett a kislányom, és hamarosan közeledik az újrakezdés ideje a futásban.
A félidőben írtam utoljára „terhesultrafutó-kalandokat”, azóta eltelt 12 hét, és lassacskán rákanyarodom a célegyenesre. Jöjjön a 3. rész.
Veszélyhelyzet van, de a pozitív hozzáállás most is fontos.
„Futó-kifejezéssel” élve, túl vagyok a féltávon, már csak a fele van hátra, az meg már nem sok. (De, az, de nem baj.) A terhes ultrafutó kalandjai – 2. rész
Idén sem maradhat el a szokásos évértékelő, mert sosem rossz visszatekinteni arra, milyen volt az az év, amit éppen lezárunk.
Az életem, a normál és a futó egyaránt nagy változás előtt áll, de örömmel állok elébe!
Miért lenne hős az, aki fut?
Az Ultrabalaton "benemfejezés" óta nagyon sok dolog történt velem, röviden elmesélem, mi a helyzet most.
Ezt a versenyt most határozatlan időre elnapolom. Majd máskor.
