Nem mindegy, milyen a hozzáállás a futáshoz. Vannak jobb és rosszabb napok az életben és a futásban is.
Még mindig gyűröm az újrakezdést, hol így, hol úgy, de a futás nem maradhat ki.
Hosszú hetek óta nem írtam az újrakezdésről, de most már van miről, így folytatom a sztorit, és a futást is!
Eltelt a szülés után 6 hét, engedélyt kaptam a mozgásra, úgyhogy neki is vágtam a kilométereknek. Ez történt eddig.
Véget ért a babavárás, megszületett a kislányom, és hamarosan közeledik az újrakezdés ideje a futásban.
A félidőben írtam utoljára „terhesultrafutó-kalandokat”, azóta eltelt 12 hét, és lassacskán rákanyarodom a célegyenesre. Jöjjön a 3. rész.
Veszélyhelyzet van, de a pozitív hozzáállás most is fontos.
„Futó-kifejezéssel” élve, túl vagyok a féltávon, már csak a fele van hátra, az meg már nem sok. (De, az, de nem baj.) A terhes ultrafutó kalandjai – 2. rész
Idén sem maradhat el a szokásos évértékelő, mert sosem rossz visszatekinteni arra, milyen volt az az év, amit éppen lezárunk.