Így az év végén nem maradhat el a szokásos "évértékelő összefoglaló" erről a meglehetősen fura, de számomra azért nem rossz 2020-as évről.
Az utóbbi időszak nem volt kifejezetten könnyű, kicsit elfáradtam, de azért megyek tovább.
Nem mindegy, milyen a hozzáállás a futáshoz. Vannak jobb és rosszabb napok az életben és a futásban is.
Még mindig gyűröm az újrakezdést, hol így, hol úgy, de a futás nem maradhat ki.
Hosszú hetek óta nem írtam az újrakezdésről, de most már van miről, így folytatom a sztorit, és a futást is!
Eltelt a szülés után 6 hét, engedélyt kaptam a mozgásra, úgyhogy neki is vágtam a kilométereknek. Ez történt eddig.
Véget ért a babavárás, megszületett a kislányom, és hamarosan közeledik az újrakezdés ideje a futásban.
A félidőben írtam utoljára „terhesultrafutó-kalandokat”, azóta eltelt 12 hét, és lassacskán rákanyarodom a célegyenesre. Jöjjön a 3. rész.
Veszélyhelyzet van, de a pozitív hozzáállás most is fontos.
