Mindannyiunknak megvan a maga motivációja a
futásra. Futhatunk az egészséges, erős testért, a fogyásért, a stresszlevezetésért. Kereshetjük benne a napi kihívást, de akár a baráti társaságot is, és persze számtalan más oka lehet annak, hogy nap mint nap nekiindulunk a kilométereinknek.
Ezek a motivációk mozgatnak minket edzésen, és ezek segítenek átfutni a versenyek célvonalán is.
De vajon aki ultrát fut, az miért akar olyan sokat futni? Erre keresték a választ lengyel kutatók.
A Psychology Research and Behavior Management-ben nemrégiben megjelent tanulmányban a kutatók 1539 lengyel futót kértek meg, hogy töltsenek ki egy online kérdőívet a motivációjukról.
A motivációkat négy kategóriába osztották: pszichológiai (az élet értelme, önbecsülés), teljesítmény (személyes cél elérése, versenyzés), társadalmi (kapcsolatok, elismerés) és fizikai (egészségügyi indíttatás, súlyvesztés). A résztvevők mindegyik motiváció fontosságát hétpontos skálán értékelték.
Ezután az eredmények értékeléséhez kialakították az ultrafutók (50 km-nél hosszabb táv teljesítése egyben) és a rövidebb távok versenyzők csoportját.
A kutatók jelentős különbségeket találtak az eredményekben. A rövidebb távokat teljesítő futók a pszichológiai tényezőket, az önbecsülést, a versenyzés fontosságát, az egészséget és a súlyvesztést jelölték meg legfőbb motiváló tényezőknek. Ezzel szemben az ultrafutó csoportot az olyan minőségi
motivációk hajtották előre, mint az élet értelmének megtalálása, valamint az emberi kapcsolatok kialakítása.
A kutatás vezető szerzője szerint az ultrafutóknak a személyes élmények, tapasztalatok, az utazás, és a barátokkal való időtöltés sokkal értékesebbek, mint a többi sportolóval való versengés.
Egy társadalmi csoporthoz tartozás érzése rendkívülivé tehet, és erősíthet abban, hogy olyan akadályokat küzdjünk le, amelyeket egyedül nem tudunk.
A kutatók azt is megállapították, hogy minél több versenyt teljesít egy futó (akár ultrát, akár rövidebbet), annál kevésbé motivált valamilyen személyes cél elérésére. Ez nem azt jelenti, hogy nincs többé céljuk, de más tényezők váltak fontosabbá számukra a futással kapcsolatban.
Az ultrafutók például minél több ultraversenyt fejeztek be, annál kevésbé támaszkodtak olyan motivációkra, mint a versengés vagy az elismerés élménye.
A kutatók úgy vélik, hogy ez azért van, mert az ultrafutás sokkal nagyobb elkötelezettséget igényel, hiszen több edzésre van szükség hozzá, ezt pedig a munka, a család és egyéb teendők mellett bonyolultabb beilleszteni. Emellett ezeknek a futóknak ugyanúgy szükségük van a megfelelő alvásra, pihenésre, energiabevitelre, hogy sérülésmentesen készülhessenek a versenyekre.
Az ultrafutóké különleges életstílus. Nem csak ideiglenesen fókuszálnak a felkészülésre, mint mondjuk egy félmaratoni vagy maratoni edzésterv teljesítésének hetei alatt. Aki jól szeretne teljesíteni az ultrafutó versenyeken, és folyamatosan ehhez a közösséghez szeretne tartozni, akkor az életformáját kell ehhez hangolnia.
Amikor valakinek az egész élete a futás köré összpontosul, akkor a versenynek nincs vége a célvonalon áthaladáskor, hanem a mindennapokban is folytatódik. Az ultrafutás az adott futó mentális és fizikai kitartásának tesztje, nem arról szól, hogy kinél tud gyorsabban futni az adott versenyen, hanem arról, hogy ő maga milyen erős, és a saját magával szembeni elvárásokat hogyan tudja teljesíteni a versenyen és a hétköznapokban egyaránt.
Az ultrafutók többsége nem az eredményért és a hírnévért fut, hanem saját magáért – bár az utóbbi időben egyre ismertebbé és népszerűbbé váltak az ultrafutók, és egyre több elismerést zsebelnek be teljesítményükért.
Még egy lényeges dolgot állapított meg a kutatás: az ultrafutók idősebbek voltak, mint a rövidebb távot
futók. Ezzel is magyarázható az, hogy a rövidebb távokat futók inkább a teljesítményért és a versengésért futnak, míg az idősebb sportolók saját terveiknek és teljesítményfilozófiájuknak megfelelően edzenek, a külső feltételektől függetlenül.
Emellett az ultafutásba való bevonódáshoz az is kellett, hogy ezek a futók a saját versengési, önbecsülésjavító, súlycsökkentő céljaikat már megvalósították, és nem ezek miatt, hanem magáért a futás tevékenységéért futnak, és ezt tekintik a legfontosabb motivációnak, nem pedig a kizárólagos sportsikereket és az ideiglenes boldogság elérését.
Fotó: Unsplash, Pexels
